Túrázás a Bakonyban Pénzesgyőrről indulva | Kerteskői-szurdok
Korábban a szombatok és a vasárnapok a ház körüli munkáról szóltak, amelyet időnként felváltott egy-egy családi esemény. Ez az új helyzet azonban új kerékvágásba sodorta a szekerünket: a hétvége egy napját a Bakonyban töltjük.
Hatodik hete járunk túrázni. De még nem múlt el a varázsa. Mindig lelkesen várjuk a túranapot. Aznap korán, magunktól ébredünk. Gyorsan felöltözünk, bepakoljuk az ételes dobozokat a hátizsákba, és indulunk kíváncsian várva arra, hogy mit tartogat számunkra a természet.
A Bakonynak sok arcát láttuk már, és mindegyik egy kicsit más. Így érdemes mindig új turistaösvényt választani.
A könyvekben található leírások persze röviden és szárazan foglalják össze azt, ami évmilliók alatt történt és aminek következménye az, amit arra járva megtapasztalunk: a földtörténeti középidőben tenger borította a területet, a mélyén lerakódott több ezer méter vastag mészkő és dolomit hegységgé emelkedett, majd összetöredezett és végül a külső erők hatására legömbölyödött.
Az évmilliókat és az alatta lezajló folyamatokat nehéz elképzelni és persze a szemnek is sok minden láthatatlan ebből. Helyette észrevesszük hogyan váltják egymást a sima és repedezett fakérgek, illetve a szárnyasan hasadt és tűlevelek, rábukkanunk a vadak sárban hagyott nyomaira – sőt, ha szerencsénk van, akkor őzzel vagy nyúllal is találkozunk.
Pénzesgyőrig autóval utaztunk. Onnan pedig gyalogosan folytattuk az utat. A faluból kiinduló aszfaltozott útról letérve egy szűk ösvényt követtünk, amely egy elkerített legelő mellett, majd az erdőben haladt.
Itt tűnt fel egy gyönyörű, fehér virágokkal borított terület. Ahogy közelítettünk a hófehér ernyőben nyíló virágokhoz egyre erőteljesebb lett a fokhagymaszerű illat: bizony a medvehagyma virágzott.
A csapás a patak mentén vezetett tovább, és át is kellett kelni rajta. Nem szeretek folyó vízen átkelni, de a vastag törzsű, kidőlt fáknak köszönhetően most nem volt ezzel problémám.
Megérkeztünk a Kerteskői-szurdokba és, ami itt várt ránk, arra negyven év múlva is emlékezni fogunk! A kis völgy maga a Bakonyban elrejtett csoda! Csupán pár száz méter hosszú, 30-40 méter magas sziklafalakkal határolt szorosról van szó, de a magas fáival ékeskedő, mohában zöldellő táj mesébe illő.
Eltávolodtunk a Gerence-pataktól, és az erdőben haladtunk tovább Bakonybél irányába. Később egy másik turistavonalon visszakanyarodtam Pénzesgyőr felé, hogy ott lefényképezzük az egyik legszebb színű, lilás-pinkes tobozt.
EZT NÉZD MEG! | A Baknony Ravazdról egészen más arcát mutatja. Nézd meg azt is!
Ha tetszett, amit olvastál, akkor