Banglades fiatal, csupán 49 éves állam; az India, Mianmar és a Bengáli-öböl között elhelyezkedő, 1,5 magyarországnyi területén elképzelhetetlenül sokan élnek. Ez a temérdek ember, amennyiben az 1000 km² alatti területű törpeállamokat figyelmen kívül hagyod, Bangladest a népsűrűségi lista élére emeli. Egy négyzetkilométerén átlagosan ma 1265 fő él.
Banglades nemcsak Bengál legnépesebb régiója, hanem földrajzilag, történelmileg és kulturálisan is a vidék legnagyobb egységét képezi. Ebbe fogsz belepillantani a Világjárás otthonról sorozat e havi részében.
1. Geometria a valóságban
Enkláve és exkláve – fogalmak, amelyeket valamikor réges-régen hallottál már az egyik történelem- vagy földrajzórán. De vajon most is tudod, hogy mit jelentenek?
A bengáliak egészen biztos tudják!
1947-ben, miután a britek elmentek, az Indiai szubkontinens két részre szakadt: a túlnyomórészt hindu vallású Indiai Köztársaságra és a muszlim vallású Pakisztánra. Bengált is vallási alapon osztották ketté. Nyugat-Bengál India, Kelet-Bengál (később Kelet-Pakisztán) pedig Pakisztán része lett. A vallást leszámítva sem a nyelv, sem a kultúra nem kötötte össze Nyugat- és Kelet-Pakisztánt. Így végül, sok harc árán az utóbbiból 1971-ben megalakult a Bangladesi Népi Köztársaság.
1947 és 1971 között tehát Banglades Pakisztán exklávéja volt és a két területet 1760 km választotta el egymástól.
Az exkláve tehát egy olyan területdarab, amely térben külön áll a fő területtől.
Az enkláve ezzel szemben egy olyan területet jelent, amelyet egy másik terület vesz körbe. (Az egyszerűség kedvéért gondolj a Vatikánra vagy San Marino-ra. Mindkettő Olaszország területén belül található.)
Aki enklávéban lakott gyakran ütközött olyan akadályokba, mint például az átutazási jogok, áruk behozatalának és közmű-szolgáltatások biztosításának a nehézsége, és nagyban függött az őt körülölelő ország együttműködésétől. Így a történelem folyamán az enklávékat igyekeztek megszüntetni.
Ez történt 2015. augusztus 1-én is, amikor India és Banglades az akkor létező enklávék kétharmadát szüntette meg. A határmegállapodásoknak köszönhetően 162 elsőrendű enkláve (111 indiai és 51 bangladesi) cserélt gazdát. Ez a csere további két tucat másodrendű és egy harmadrendű enkláve megszűnéséhez vezetett. Ez utóbbi a világ egyetlen harmadrendű enklávéja volt: a 7000 m² indiai parcella egy olyan bangladesi enklávéban volt, mely egy indiai enklávén belül volt található, amelyet pedig Banglades vett körül. (Valahogy így nézhetett ki: [B[I[B[I]B]I]B].)
2. A víz az úr
Banglades nemcsak a bonyolult enkláve- és exkláverendszere miatt került a hírekbe. A tenger felől fújó monszun minden nyáron irdatlan mennyiségű csapadékot hoz, ami elárasztja az egész országot. Ezért hallhatsz évente az itt bekövetkezett katasztrófákról.
A négy hónapos esős évszakban bekövetkezett áradásoknak és szomorú következményeinek több oka is van. Egyrészt Banglades déli, a Bengáli-öbölbe nyúló negyede alig emelkedik 2 m fölé, és az ország átlagos tengerszint feletti magassága pedig csupán 85 m. Másrészt az országnak nagyon sűrű vízhálózata van. Körülbelül 700 folyó igyekszik délre, hogy belefolyjon az öbölbe. A legjelentősebb közülük a Himalájából eredő Gangesz. A folyó hatalmas delta torkolattal ömlik a Bengáli-öbölbe, amelyet a Föld legnagyobbikának tartanak. Ezen jellemzők miatt Banglades bekerült a klímaváltozás által rendkívül veszélyeztetett országok közé is.
Az áradó folyók egyetlen pozitívuma, hogy a lerakott üledékkel újra meg újra termékennyé teszik a túlművelt talajt, amely a világ egyik legsűrűbben lakott, folyamatosan növekvő népességű területének népességét tartja el és szolgáltat körülbelül 70%-uknak munkát. Továbbá a delta ad otthont a világ legnagyobb mangrove-erdőjének, a Szundarbansznak is, amely teljes egészében az UNESCO világörökségének a része.
A mangrovefák között nyüzsgő élővilág alakult ki. Itt él többek közt Banglades nemzeti állata a bengáli tigris is. Különlegessége, hogy ebben az országban mocsaras és nem szárazföldi környezetben él Ázsia többi országával szemben.
3. Rozsdatemetők
A tengerre való kijárás szokatlan, embert próbáló és időnként súlyos áldozatot is követelő foglalkozást teremtett.
Hatalmas, 25-30 éves teherszállítók érkeznek a Csittagong [Chittagong] városától északra található hajóbontó üzemekbe, hogy 3-6 hónap alatt darabjaira bontsák őket, majd eladják vagy beolvasszák ezeket a komponenseket.
A gigantikus óceánjárókat masszívra tervezik, hogy ellenálljanak a szélsőséges erőknek. Éppen ezért gyakran erősen mérgező anyagokat (pl. azbesztet vagy ólmot) használnak az építésüknél. Így a bontó munka rendkívül káros a munkások egészségére nézve. Ráadásul az iszonyú magasságokban, lángvágókkal végzett munka rendkívül veszélyes. Tovább tetézi a helyzetet, hogy a munkaadók szívesen dolgoztatnak gyerekeket, mert olcsóbbak, kevésbé vannak tisztában a munka veszélyeivel és alacsony termetükkel a hajó minden zugához hozzáférnek.
Sokan megértik, hogy az ország lakóinak kétségbeesetten szükségük van azokra az állásokra, amit a hajóbontó üzemek biztosítanak, ugyanakkor szeretnék, ha ez a munka sokkal biztonságosabb, emberségesebb körülmények között folyna. Az egyetlen javulási lehetőség így abban rejlik, hogy a Nyugathoz hasonlóan szigorú szabályokat vezetnének és tartatnának be ezeken a helyeken.
képek: khurshid alam (halász), jahedul02 (farmer), khurshid alam (folyó), Aswad Muntasir (Chittagong)
EZT NÉZD MEG! | Érdekel a folyók és delták világa? Olvasd el a Botswanáról szóló cikket, és tudj meg többet az Okavangó folyóról.
Ha tetszett, amit olvastál, akkor