1. Ha Ománba utazol, ...
… akkor néhány dologra számítanod kell.
Egyrészt nem fogsz erdőt látni. A szó megszokott értelmében ugyanis nem létezik erdő ezen a Magyarországnál 3,3-szor nagyobb területen.
Továbbá nem biztos, hogy vonatra tudsz szállni. A viszonylag fiatal Ománi Vasúttársaság kezdeti tervei szerint a 2135 km hosszú hálózatot 2018-ban kellett volna átadni, de jelenleg még nincs hír arról, hogy működőképes lenne.
Az sem valószínű, hogy a vonat helyett más tömegközlekedési eszközt tudsz választani. A bőséges olajkínálat és az adók hiánya ugyanis olyannyira olcsóvá tette a közlekedést, hogy minden ománinak saját autója van.
Mi az, amit még tudnod kell Ománról? Vagy miért érdemes odautaznod?
Olvasd tovább a Világjárás otthonról sorozat e részét, hogy megtudd!
2. Külföldi nő, mint haszonállat?
Mi jut eszedbe, ha meghallod a rabszolgaság szót?
Bár a rabszolgaság az ókortól létezik, az emberek zöme leginkább a 16-19. századok közötti transzatlanti rabszolga-kereskedelemmel azonosítja.
Ebben az időszakban afrikaiak millióit szállították erőszakkal Amerikába. Ez a tevékenység jelentős profitot jelentett úgy a kereskedőnek, mint az ültetvényesnek és bányabirtokosoknak. A rabszolga ezzel szemben semmi pozitívumra nem számíthatott: nehéz munkára kötelezték, megfosztották emberi méltóságától, verbálisan és fizikailag bántalmazták.
Afrikából azonban nem csak az Atlanti-óceánon keresztül szállították el az embereket. Már a 6. században megkezdődött az emberkereskedelem az észak-északkeleti irányba is. A kutatók nagyjából 12 millióra teszik a szubszaharai területekről a 16-20. századok között északkeletre elhurcolt rabszolgák számát. Bár hosszabb ideig tartott és a piaci igények is mások voltak (háztartási és ház körüli munkára, valamint ágyasnak és gyalogos katonának vitték el őket), a keleti rabszolgatartás hasonló számú áldozatot követelt, mint a transzatlanti.
No, de mi köze mindennek Ománhoz?
Omán a 6. század óta volt a rabszolgakereskedelem egyik központja. 1698-tól 1856-ig Zanzibár szigete Omán fennhatóság alá került, ami lehetővé tette a Szultanátusnak, hogy kiterjessze és uralja a kelet-afrikai rabszolga-kereskedelmet. De később, Szaíd bin Taimur (III. Szaíd) szultán uralkodása (1932-1970) idején is teljesen általános volt a rabszolgatartás. Az idén januárban elhunyt fia, Kábúsz 1970-ben vette át a helyét, és még abban az évben számos reformot vezetett be. Többek között véget vetett a legális rabszolgaságnak.
Az afrikai rabszolgák leszármazottai annak ellenére, hogy ománi állampolgárok, ma is diszkriminációnak vannak kitéve. Nem védi meg a törvény a diszkriminációtól azokat sem, akik a jobb élet reményében napjainkban mennek Ománba munkát vállalni. Így esnek sokan a modernkori rabszolgaság áldozatává.
Különösen veszélyeztetettek azok a nők, akik leginkább Indonéziából, Etiópiából, Indiából, Bangladesből vagy a Fülöp-szigetekről érkeztek, és az arab háztartásokban dolgoznak, főznek, takarítanak, felügyelik a gyerekeket és az állatokat valamint művelik a kertet. A zárt ajtók mögött azonban gyakran durván bánnak velük: megverik, éheztetik, szexuálisan bántalmazzák, valamint napi akár 21 óra munkára is kényszerítik őket. Fizetésük nincs vagy nagyon alacsony, és nincs módjuk törvényes védelemre.
Ha érdekel a téma, akkor olvasd el Stephanie Hancock I was sold című beszámolóját és a vele készített interjút.
3. Vendégszeretet
Hosszú út áll még az ománi emberek előtt az elfogadást illetően.
De mindez nem lehetetlen!
Erre példa a turizmusban beállt változás is.
Az ország 1970-ig olyannyira nem állt készen a turisták fogadására, hogy még szállodája sem volt. A nyolcvanas évek végétől, amikor Omán megnyitotta kapuit a tömegturizmus előtt, rövid idő alatt luxusszállodák százai nőttek ki a földből.
Ma már szívesen fogadják az utazókat. Behívják díszes ajtajú fehér házaikba, amelyek a tömjéntől illatoznak, és kávéval valamint datolyával kínálják őket.
Az omániak a kávét száz kis kortyban isszák meg, hogy minél hosszabb ideig tudjanak beszélgetni vendégeikkel.
Miért fehér a legtöbb ház? Ennek az az oka, hogy más színekhez hivatalos engedélyt kell kérni.
A házak egyszerűségét azonban feldobja a díszes ajtó, amely a történelmi épületektől a modern építményekig, falvaktól a városokig mindenhol megtalálható. A kézzel faragott faajtó gyakran a ház legkifinomultabb és legdekoráltabb eleme. A részletgazdag dekoráció és a színes festékrétegek azonban csak az ajtó utca felőli oldalára jellemzők. A másik, hátsó oldala általában sima és festetlen marad.
A tömjén fűszeres illata a másik, ami különlegessé teszi az ománi otthonokat.
Ha te is azt hitted, mint én, hogy a tömjén egy zöld növény, amihez csak a pópák férnek hozzá, hogy a templom tömjéntartójában lóbálják, tévedsz.
A tömjén nem más, mint a Boswellia fafajok levegőn megszáradt nedve, vagyis gyantája. A liturgikus cselekményeken való tömjénezés pedig nem üres füsteregetés, hanem az ószövetségi illatáldozathoz vezethető vissza, amely az Istenhez felszálló hálaimát jelképezi. Nem csak a keleti ortodoxia és a katolikus egyház liturgikus gyakorlatában él tovább, hanem csaknem az összes ázsiai vallás használta áldozati füstölésre szertartásaiban, és teszi azt az ókortól napjainkig.
Az egyik legősibb kultikus füstölőszer nemcsak a vallási rituálék szerves része, hanem a mai orvostudomány, természetgyógyászat és illatterápiáé is. Hosszú lenne bemutatni az összes kipróbált alkalmazást, talán elég azt tudni, hogy tisztító, gyógyító és nyugtató hatást tulajdonítanak neki.
Az omániak méltán büszkék a tömjénfa sárgás gyantájára, hisz a világ legjobb tömjéne évezredek óta a mai Omán területéről származik.
Csalogasson bár a tömjénillat, a félmilliószor lefényképezett ajtó, esetleg a hegyekben, a dűnéken vagy a tengeren eltöltött kaland, Ománt mindenképp érdemes megnézni!
képek: Sharon Ang (étkező nő) Tasha Jolley (rabszolga karja), xbqs42 (tömjén)
EZT NÉZD MEG! | A kávé Kolumbiában is népszerű ital. Olvasd el, mi mindenért népszerű ez a dél-amerikai ország.
Ha tetszett, amit olvastál, akkor