Túrázás a Bakonyban | Hubertlaki-tó
Amikor már azt hittem, hogy a Bakony nem rejtegethet számomra semmi újat, akkor felfedeztem egy tavat Hubertlak közelében.
A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre nyitott szívvel járj! Ne hagyj mást magad után, csak a lábad nyomát, ne vigyél el mást, csak a szép emlékeidet! – áll a tájékoztató táblán az út elején.
Az erdő élőhelyet nyújt, gátolja az eróziót, finomságokat rejt, faanyagot biztosít, megszűri a port, és legfőképp oxigént biztosít számunkra.
Ezért minden egyes út során alázattal figyelünk arra, hogy mit kínál aznapra számunkra az erdő, a természet. És hidd el nekem, most is volt mit látni és hallani!
Az út igazi sűrű erdőben vezetett. A bükkfák égig értek, és lombozatuk kitakarta a napfényt. Ezért már délben az volt az érzésünk, hogy sötétedik.
Fényhiányában szinte alig volt aljnövényzet. Csak az ősszel lehullt levelek tarkították a talajt. Elvétve láttunk egy-egy magát kigöngyölni készülő páfrányt.
A legizgalmasabb látnivalók azonban az óriási hangyabolyok voltak. Távolról úgy néztek ki, mintha ember gereblyézte volna össze a kupacokat, de amikor közelebb léptem láttam (sőt, hallottam!) a nyüzsgő hangyaállamot.
Végül megpillantottam a tavat, amelyet a Bakony “gyilkos”-tavának is neveznek. Bár nem természetes tó, és nem is kötődik kialakulásához legenda, a csillogó víztükörből kiálló facsonkok látványa egyszerre vad, titokzatos és festői.
Számos szuvenírt hoztam haza magammal. De egyik sem fogható kézzel. A képeket és az emlékeket jól elraktároztam, hogy örökre velem maradjanak.
EZT NÉZD MEG! | A Baknony Pénzesgyőrről indulva a Kerteskői-szurdokot átszelve egészen más arcát mutatja. Nézd meg azt is!
Ha tetszett, amit olvastál, akkor