Albánia – a sasok földje a Földközi-tenger partján
Miért hívjuk Albániát Albániának, ha az albánok saját országukat Shqipëriának [siperiá] nevezik?
A magyarban az „albán” és „Albánia” szavak a latin közvetítésen keresztül terjedtek el, és egy illír törzs, az albanoi nevéből erednek. Illíria az ókorban a Balkán-félsziget északnyugati részét foglalta magába, ide tartozott a mai Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó és Észak-Albánia területe is.
Sokan azt gondolják, hogy az ország neve az indoeurópai „albus” szóból származik, ami fehéret jelent – ez logikus is lehet, hiszen a területet hófödte hegyek tarkítják.
Egy másik elmélet szerint viszont az országnév az „arb-” szótőből ered, ami síkságot vagy föld(terület)et jelent. A középkori albánok országukat Arbëriának vagy Arbëniának hívták.
A 17. század végén azonban megjelent egy új név: Shqipëria, ami a népszerű magyarázat szerint „sasok földjét” jelenti.
Néhány nyelvész viszont azt állítja, hogy az országnév (és népnév) a „shqipoj” vagy „shqiptoj” szavakkal hozható kapcsolatba, amelyek az érthető, tiszta beszédre utalnak. Ezen elmélet alapján az elnevezést arra a területre használták, ahol az emberek közös nyelvet beszéltek, így könnyedén megértették egymást.
Bármi is legyen a terület neve, nézzük meg mit rejt magában!
1. nap — Shkodër
Szerbián illetve Montenegron átutazva érkeztünk meg Albániába. Első állomásunk Shkodër városa [magyarosan Shkodra] volt, amelyet hagyományosan Észak-Albánia fővárosaként tartanak számon. A délutánt a belvárosban sétálva töltöttük el, ahol megnéztük a Ebu Bekër mecsetet is.
TUDTAD? | Az ország több, mint fele iszlám vallású. A 2023-as népszámlálás adatai alapján többségük a szunnita ághoz (45,85%), kisebb részük pedig a bektasi rendhez (4,81%) tartozik.
2. nap — Tirana
A délelőtt a Shkodër közelében található Rozafa-várhoz mentünk.
A legenda szerint a vár (akárcsak a bukovinában található sucevițai kolostor vagy a dévai vár) építése emberáldozatot követelt.
A történet három testvérről szól, akik a várat építeni kezdték. Egész nap keményen dolgoztak, de éjszaka leomlottak a falak. Egy bölcs öregember a következőt javasolta megoldásként: annak a feleségét, aki másnap az ételt hozza, élve kell befalazni, a falak csak így állhatnak meg és maradhatnak meg az örökkévalóságnak. Nos, mind tudjuk, mi történt ezután…
Autóba pattanva haladtunk dél felé az ország fővárosába, Tiranába. Itt a Történelmi Múzeum elől indulva részt vettünk egy vezetett városnézésen, ami körülbelül 2,5 órát tartott.
3. nap — Berat
Berat felé tartva megálltunk a Bogovë-vízesésnél, amely az azonos nevű, 1977-ben létrehozott nemzeti park területén található.
Beratba érkezve szokás szerint várost néztünk, köztük a várat is, ahol a szállásunk volt.
4. nap — Osumi-kanyon
Reggel Çorovodába utaztunk, ahonnan a vízi gyalogtúránk indult az Osumi-kanyonban.
Érdekes volt. Kár, hogy a nyár ezen szakaszában kevés volt a víz, és ezért kevés vízesést láttunk. Hosszú túra volt, és a köveken gyalogolva jól el is fáradt a bokám.
Beratba visszatérve megnéztük az óváros folyón túl lévő részét is. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy miért nevezik a települést az ezer ablak városának: az Osum partjáról nézve a kőből épült oszmán házak ablakszemei mind ránk szegeződtek.
5. és 6. nap — tengerpart Qeparonál
A terv az volt, hogy a tengerpart mentén haladunk tovább az ország déli része felé.
Beratból nyugatra indultunk, ahol útba ejtettük az Apollonia Régészeti Parkot, ahol ókori görög és római romok, köztük egy nimfaszentély, egy odeon és római villa is látható.
Qeparo felé tartva átkeltünk a Llogara-hágón, amelyik a hegyekből a riviérára biztosítja az átjutást.
Itt pihentünk egy napot és élveztük a tengerpart kínálta lehetőségeket.
7. nap — Butrint
Butrint [magyarosan Buthróton] egy romváros Albánia déli részén, a görög határ közelében. A város Albánia egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A jelentős múltra visszatekintő kulturális, történelmi és természeti értékek hatalmas gazdagsága miatt Butrint 1992-ben az UNESCO Világörökség részévé, majd 2000-ben Nemzeti Parkká nyilvánították.
Ezen a napon ezt a Régészeti Parkot és közelében található háromszögerődöt néztük meg, ahova komppal jutottunk át. Ez utóbbi volt a legdélebbi pont, ahova Albániában eljutottunk. Majd megkezdtük az utunkat vissza, észak felé. Sarande városában szálltunk meg.
8. nap — Gjirokastra és a Kék szem forrás
Berat mellett Gjirokastra szintén ritka példája az oszmán korszakra jellemző építészetnek. Gjirokastërben egy sor kétszintes ház található, amelyek a 17. században épültek. A város egy bazárt, egy 18. századi mecsetet és két ugyanebben az időszakban épült templomot is őriz. Gjirokastër eredetileg 2005-ben egyénileg szerepelt az UNESCO világörökségi listáján, Beratot 2008-ban adták hozzá.
Innen a Kék szem forráshoz mentünk, amelynek tiszta, kék vize egy több mint ötven méter mély medencéből tör fel (pontos mélysége még nem ismert). Az út során, ahogy eddig rengeteg helyen az országban bunkereket is láttunk.
Ez volt az utolsó fontos állomásunk Albániában. Este még megnéztük a naplemetét a város tetejéről.
Másnap Észak-Macedónia felé elhagytuk az országot. A látvány, amivel útközben találkoztunk varázslatos volt.
EZT NÉZD MEG! | Moldova méretben hasonló ország. A táj és a hangulat azonban egészen más. Érdemes ott is barangolnod!
Ha tetszett, amit olvastál, akkor